A MOZA R12 Wheel Base a forró versenyben lévő "középkategóriás" Direct Drive alapszegmensben helyezkedik el. Erősebb, mint egy belépő szintű modell, kevésbé extrém, mint egy nyomatékmonstrum, és egyértelműen a piac szívét célozza meg: az igényes szimulátorosokat, akik komoly nyomatékot és jó szintű erővisszacsatolást szeretnének, anélkül, hogy elszúrnák a költségvetést vagy a beszerelést. Papíron jó egyensúlyt ígér a teljesítmény, a tömörség és az FFB kifinomultsága között.

Ami azonnal vonzó, az a hozzáférhető realizmus ígérete: egy olyan Direct Drive, amely elég erős ahhoz, hogy elfelejtsd a szíjhajtású alátámasztást, de mégis kezelhető egy megerősített íróasztal vagy egy szabványos alumínium pilótafülke számára. A magam részéről elsősorban a puszta érzés és a szoftverergonómia szemszögéből közelítettem az R12-hez: valóban nyerünk-e a kormányzás pontosságában, a tapadás leolvasásában és a kényelemben hosszú etapok alatt a szerényebb alapokhoz képest? És mindenekelőtt: megállja-e a helyét ez az alap egy fejlődő ökoszisztéma (kormánykerék, pedálok, váltók) központjaként anélkül, hogy egy ingatag kompromisszum benyomását keltené?

Tervezés és gyártás

A MOZA R12 azonnal egy kompakt, sűrű tömb benyomását kelti. Ez egy fémváz, aprólékos kidolgozással, jól megmunkált élekkel és a merevség általános érzetével. Kézben tartva az alap komoly érzést kelt, nincs benne játék vagy üreges hangzású elem. Tényleg úgy érzi magát, mint egy "motorblokk", amelyet úgy terveztek, hogy megingás nélkül bírja az órákig tartó motorozást. Vizuálisan józan, meglehetősen modern, a márkára jellemző szögletes esztétikával.

A gyártás szempontjából a beállítások tiszták: nincs látható hajlítás a rögzítési pontokon, nincsenek parazita rezgések a burkolatból. A hátul található csatlakozók jól integráltak, még akkor is, ha az általános elrendezés meglehetősen sűrű marad; legalább egy kicsit szervezettnek kell lenni a kábelek és tartozékok kezeléséhez. A szellőzők diszkrétek, és a zajszint a játékokban is visszafogott marad: suttogást lehet hallani, de semmi zavaró nincs, ha a fejhallgató vagy a hang aktiválódik.

Ami első pillantásra meglepő, az a méret/teljesítmény arány. Egy alapmodellhez képest ebben a szegmensben az R12 viszonylag kompakt marad, így könnyen integrálható egy alumínium pilótafülkébe vagy egy erős íróasztalba. Másrészt azok, akik egy ultra "luxus" prémium tárgyra számítanak, kissé csalódhatnak néhány részletben: a design letisztult, de nem különösebben csúcsminőségű, a kivitel pedig az árához képest nagyon tisztességes, de nincs wow-faktor. A közvetlen versenytársakhoz képest az érzékelt szilárdság tekintetében ugyanabban a ligában vagyunk, és kissé olyan benyomást kelt, mintha a termék inkább a funkcionalitásra, mint a mutatósságra lett volna optimalizálva.

Beállítások, testreszabás és kompatibilitás

A szoftver kulcsszerepet játszik a Direct Drive alapokon, és ez alól az R12 sem kivétel. A MOZA felület (a dedikált szoftveren keresztül) előre meghatározott profilokat kínál a fő játékokhoz, valamint egy sor csúszkát az FFB intenzitás, a szűrés, a csillapítás, a súrlódás, a tehetetlenség és így tovább beállításához. Előnye, hogy nem kell elárasztani a homályos kifejezésekkel: a beállítások könnyen érthetőek, és gyorsan érezhető a pályára gyakorolt hatásuk. A nagyon nyers, ideges FFB-ről átválthat egy szűkebb, kényelmesebb visszajelzésre anélkül, hogy teljesen elveszítené a finomszemcsés információkat.

A tanulási görbe továbbra is ésszerű. Egy motivált kezdő is boldogulhat az előbeállításokkal és néhány egyszerű beállítással (általános erő, szűrő, súrlódás). Egy haladóbb felhasználó elegendő mélységet talál ahhoz, hogy játékról játékra, autóról autóra finomítsa az érzést. A profilok könnyen elmenthetők és visszahívhatók, így a nulláról való kezdés nélkül válthatsz egy tiszta aszfaltos GT3 és egy élénkebb proto vagy könnyebb formula között.

Ami a kompatibilitást illeti, az R12 egyértelműen elsősorban a PC-ket célozza meg. Bizonyos konzolos felhasználások speciális megoldások vagy kompatibilis kormánykerekek segítségével lehetségesek, de nem ez a legtermészetesebb területe: ha a prioritás a tiszta és egyszerű konzolos használat, más ökoszisztémák inkább plug and play. Ahol az R12 igazán kiteljesedik, az a PC-s beállítás, ahol a MOZA szélesebb ökoszisztémája van: különböző átmérőjű kormánykerekek, pedálok, váltók, kézifékek. Az egész egységesen, egyetlen szoftverréteggel működik.

A skálázhatóság szempontjából egyértelműen úgy látom, hogy az R12 tartós központi alapot jelent a legtöbb versenyző számára. Ez nem egy "kis" Direct Drive, amit két év alatt ki lehet égetni, mielőtt egy sokkal nagyobb modellre frissítenél. Egy középhaladó és haladó szimulátoros számára rengeteg tennivaló van benne, még a szintlépés során is. A pilótafülke és a pedálok tekintetében feljebb léphetsz, és jellegzetesebb kormánykereket adhatsz hozzá, anélkül, hogy úgy éreznéd, hogy az alap azonnal korlátozza a beállítás többi részét.

Érzelmek a tét

A pályán a MOZA R12 igazán kiteljesedik. Az első dolog, ami feltűnik, az az erővisszacsatolás pontossága. Tisztán érezhető a gumiabroncsok szerkezete, a változó terhelés, a tapadás és a siklás közötti átmenet. A bázis nem csak nyers nyomatékot ad, hanem mikro-változásokat is közvetít, amelyek hasznosak az elakadások előrejelzéséhez. Gyorsan megérti, hogy mit csinál az autó, különösen, ha tartós nyomás alatt van.

Közepes és gyors kanyarokban az R12 jó érzékkel érzékelteti a kormányzást és az első tengely terhelését. A rendelkezésre álló nyomaték azt jelenti, hogy a kormányellenállás még meglehetősen nagy erők mellett is hiteles marad. Nincs az a "puha" érzés, amit néha a gyengébb alátámasztásoknál tapasztalunk, ahol a szoftveres erőt a maximumra kell nyomni, hogy kompenzáljuk a fizikai nyomaték hiányát, a telített FFB árán. Itt még van hova fejlődni. A kormánykerék továbbra is jól leolvasható, még akkor is, ha kicsit feljebb tekerjük az intenzitást.

A vibrátorok viselkedése nagyban függ a kiválasztott beállításoktól. A meglehetősen közvetlen profil esetén az élek világosan kiemelkednek, a becsapódások tiszták, de nem törékenyek. Érezhető a különbség a lapos és az agresszív vibrátor között, anélkül, hogy minden durva rezgéssé válna. Egy kis szűrés hozzáadásával az egészet lágyabbá teheti a hosszabb ülésekhez, miközben megtartja a vibrátor szerkezetét a lendkerékben. A magam részéről a sok szegélykővel tarkított, technikás pályákon találtam a legkifejezőbbnek az alapot.

A markolatolvasás az egyik igazi erőssége. Amikor belép egy kanyarba, elég gyorsan meg tudja állapítani, hogy az eleje lebeg-e vagy megfelelően lehorgonyzott. Kilépéskor érezheti, hogy a tapadás növekszik vagy telítődik. A csúszás korrigálására az R12 gyorsan reagál, túlzott ellenállás vagy mesterséges tehetetlenség nélkül. A keréknél végzett gyors korrekciók (ellenkormányzás, apró beállítások a kanyar közepén) tiszták maradnak, markáns elasztikus hatás nélkül. Az autót valóban érzésre lehet "megfogni", anélkül, hogy az alappal küzdene.

Egy kisebb teljesítményű alaphoz képest (belépő szintű Direct Drive vagy nagy szíjjal ellátott alap), a fejteret és a vezérlést növeli. Valamivel nagyobb erőket használhat, miközben az FFB-ben jó árnyalatokat tarthat meg. Az effektek nem válnak tömör tömbté; az alap megőrzi dinamikai tartományát. A sokkal erősebb bázisokhoz képest az R12 fizikailag könnyebben hozzáférhető: az alkarod nem fárad el olyan gyorsan, és nincs szükséged egy 40x120-as alumínium cockpitre, hogy mindent a helyén tarts. Rendszeres használat esetén ez egy jó kompromisszum a realizmus és a kényelem között.

Hosszú munkamenetek során a következetesség jó. A nyomaték stabil marad, a bemelegedés nem zavarja a kezelést, és a ventilátor zaja diszkrét. Fel és le lehet pörgetni anélkül, hogy éreznénk, hogy az alap gyengülne vagy megváltozna a karaktere. Ez az a pont, ahol az alap valóban megváltoztatja az élményt: a vezetésre koncentrálsz, nem a hardverre. A merítés szilárd, különösen egy jó kormánykerékkel és koherens pedálokkal. Gyorsan úgy érzi, hogy "kapcsolódik" az autóhoz, ami segít abban, hogy következetesebben és tisztábban vezessen.

Kinek szól? Amit szeretünk / Amit nem szeretünk

A MOZA R12 egyértelműen a motivált, PC-orientáltabb szimulátorosokat célozza meg, akik komoly lépést szeretnének tenni egy szíjhajtású alapról vagy egy kis belépő szintű Direct Drive-ról. A középhaladó versenyzők kiváló terepet találnak benne a fejlődéshez. A tapasztalt versenyzők, akik nem a maximális nyomatékot keresik, hosszú ideig frusztráció nélkül tudnak majd vele élni. Egy teljesen kezdő számára ez már egy nagy befektetés, de nem ésszerűtlen, ha a cél egy tartós beállítás kialakítása a kezdetektől fogva.

Ami a legjobban tetszik, az a teljesítmény/vezérlés aránya: elegendő nyomaték ahhoz, hogy a leszorítóerő fázisaiban a kormánykerék hiteles legyen, ugyanakkor jól irányítható maradjon egy jól felszerelt pilótafülkében. Aztán ott van az FFB letisztultsága: az információk egyértelműek, a tapadás leolvasása természetes, és a gyors korrekciók könnyen elvégezhetők. Végül pedig a MOZA ökoszisztémába való integráció valódi koherenciaérzetet ad: egységes szoftverkörnyezet, a kiegészítők, amelyek rendezetten csatlakoztathatók, és a lehetőség, hogy a beállítás többi része ezen alap köré fejlődjön.

Másrészről azonban számos korlátozást is szem előtt kell tartani. Az első a PC-s prioritás: konzolokon az élmény kevésbé egyértelmű, kevésbé univerzális. Ha szinte kizárólag konzolon játszol, nem ez a legegyszerűbb megoldás. Másodszor, a kivitelezés komoly, de nem ultraprémium. Azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek az esztétikára és a dizájnra, talán néhány versenytársat vizuálisan hízelgőbbnek találnak. Végül, a szoftver, bár összességében világos, egy kis időt vehet igénybe, hogy a legtöbbet hozza ki belőle: egy olyan felhasználó számára, aki 100 % plug and play-t szeretne anélkül, hogy valaha is hozzáérne egy beállításhoz, ez egy kicsit igényesebb, mint egy tömeges megoldás.

A befektetés szempontjából az R12 olyan termékként van pozícionálva, amely magas észlelt értéket képvisel azok számára, akik hosszú távon fejlődni akarnak. Többet fizet, mint egy alaprendszerért, de cserébe egy valódi súlypontot kap a berendezéséhez, amely képes elviselni a fejlődés első néhány évét anélkül, hogy túl gyorsan megmutatná a határait.

Ítélet

A MOZA R12 kerékalapnak valódi hatása van egy szimulátoros versenyfelszerelésre. Egy olyan kormánykeréktől, amely "keményen mozog", egy olyan kormánykerékhez vezet, amely tájékoztatja és strukturálja a vezetést. A nyereség nem csak a nyers teljesítményben, hanem mindenekelőtt a visszajelzés minőségében mutatkozik meg: jobb tapadásolvasás, élesebb korrekciók, hitelesebb érzések a kanyarokban és a vibrátorokon. Az az érzésed, hogy az alapot egy sokat motorozó szimulátor mindennapi használatára tervezték, nem pedig arra, hogy csak papíron lenyűgözzön.

A piacon az R12 egyértelműen a Direct Drive középkategóriában helyezkedik el, de inkább a szegmens felső határán. Ez nem egy belépőszintű termék, és nem is egy extrém alap, amelyet az ultraszigorú pilótafülkék és a fejlett beállítások szerelmesei számára tartanak fenn. Mindenekelőtt olyan középhaladó és haladó PC-felhasználóknak ajánlanám, akik komoly, bővíthető HDD-t szeretnének, anélkül, hogy belevágnának az abszolút nyomatékért folytatott versenybe.

Ha egy erőteljes, de kezelhető Direct Drive alapot keres, tiszta FFB-vel, jó fogásolvasással és valódi fejlődési potenciállal az idő múlásával, akkor ez a termék egyértelműen különbséget tehet a beállítások között.